Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.01.28

150 éve halt meg legnagyobb matematikusunk, Bolyai János

Minden idők egyik legnagyobb és legeredetibb gondolkodású matematikusa, hadmérnök, 1802. december 15-én született Kolozsváron. Tragikus sorsú lángész, a legnagyobb és legforradalmibb tudományos alkotók közé tartozott. Apja Bolyai Farkas, a fia születése után így írt Gaussnak az újszülöttről: "Egészséges, szép gyermek, finom vonásokkal, fekete hajjal és szemöldökkel, s tüzes sötétkék szemekkel, mely úgy ragyog, mint két drágakő."

Bolyai János 12 éves korában elvégezte a gimnázium 6. osztályát. 15 éves korában Bécsben folytatta tanulmányait, melyet öt év után kiváló eredménnyel fejezett be. Kíváló eredménnyel elvégzi a bécsi Hadmérnöki Akadémiát és alhadnaggyá avatják. 21 éves korában hadnagy, 22 éves korában fõhadnagy, 24 évesen kapitány lett. A hadseregben elsőszámú matematikus, elsőszámú virtuóz hegedűs, és elsőszámú vívó volt. Folyamatosan párbajozott, párbajai közül sok halállal végződött, de mindig ő volt a győztes. 1833-ban saját kérelmére nyugállományba helyezték, úgy engedték el, hogy akkor tér vissza , amikor csak akar.

Kép

Nyugdíjazása után apjához költözött Marosvásárhelyre, ahol egy évig lakott apjával való folytonos veszekedések közepette. Apját még párbajra is kihívta, mire apja jól megdorgálta és kitiltotta a családi házból. Ezután még egy ideig Marosvásárhelyen lakott, de apja késõbb megengedte neki, hogy kiköltözzön domáldi birtokukra. Itt teljes magányban töltött el tíz évet, majd 1843-ban apjától bocsánatot kért, és újra hazaköltözött. Hat hétig tartott közöttük a béke, de utána újra kitörtek a veszekedések, így újra kiköltözött a domaldi birtokra. 1846-ban újra visszaköltözött Marosvásárhelyre, s ott lakott elvonultan a világtól, s tulajdonképpen elveszetten a tudomány számára.

Munkássága: Az abszolút geometria korszakalkotó felfedezését közlő dolgozata, az Appendix 1832-ben jelent meg latin nyelven, atyja Bolyai Farkas Tentamen című műve függelékeként. Munkáját kortársai - Gauss kivételével - nem értették meg, és nem méltányolták. Pedig a kérdés felvetése és kutatása idõszerű volt. Erre vall, hogy N.I.Lobacsevszkij orosz matematikus - Bolyai Jánostól függetlenül - hasonló eredményre jutott, és erre vonatkozó munkáját 1829/30-ban tette közzé. Bolyai János eredményei annál is inkább figyelemre méltóbbak, mert rendkívül nehéz anyagi viszonyok és kezdetleges körülmények között, elszigetelten, a matematikai alkotómunka lehetõségeitõl megfosztva élte életét. Ennek ellenére a nem euklédeszi geometriával kapcsolatos rendkívüli eredményein kívül jelentős és korszerű dolgozatokat írt a komplex számok elméletéről Respensio címen 1837-ben. Ezenkívül a matematikai térelmélet megalapozásával is foglalkozott. Az elismerés hiánya mélységesen elkeserítette, önmagával meghasonlottan 1860. január 27-én Marosvásárhelyen halt meg. 1911-ben hamvait exhumálták, és nagy ünnepélyességgel atyja hamvaival együtt közös sírba helyezték.

(Forrás: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem)

Bolyai Jánost 1860. január 27-én bekövetkezett halála után mindössze hárman kísérték utolsó útjára a marosvásárhelyi református temetőbe. Nyughelyét évtizedekig semmi sem jelezte, hiszen kortársai nem ismerték szellemi nagyságát. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére 1911. június 7-én a reggeli órákban exhumálták holttestét, majd délután 5 órakor ünnepélyes keretek között Bolyai Farkasnak a cinterem mögötti, kiszélesített sírjába helyezték. Ma szobor, köztéri emlékmű, iskola, alkotótábor, utca őrzi nevét, emlékét. Halálának 150. évfordulója alkalmával hajdani sírhantján kopjafát állítottak tisztelői.

 

Kép

Az avatón közintézmények, egyházak, iskolák képviselői, kutatók és diákok jelentek meg, hogy leróják kegyeletüket a matematikus zseni előtt. Az ünnepségen Szász Attila református, Nagy László unitárius, Pap Noémi evangélikus és Oláh Dénes római katolikus pap áldotta meg a kopjafát, amelyet aztán Bandi Árpád nyugdíjas matematikatanár, az emlékoszlop megálmodója és dr. Csegzi Sándor alpolgármester lepleztek le.

Az alpolgármester elmondta, szobor, utcanév, művészi alkotótábor, köztéri alkotás, iskola őrzi az emlékét. Marosvásárhelyt a Bolyaiak városaként ismerik a nagyvilágban, ezért örvendetes, hogy a felavatott kopjafával még egy emlékhelyük lehet a nagy matematikus szellemiségét ápolóknak.

Weszely Tibor matematikatanár és dr. Oláh Gál Róbert – mindketten Bolyai-kutatók – elmondták, a nagy matematikus nem érhette meg, hogy életében meg- és elismerjék tudományos eredményeit, szellemi nagyságát. Évtizedek kellett elteljenek ahhoz, hogy elnyerje méltó helyét a magyar és az egyetemes tudománytörténetben.

És mégis.
És mégse.
Nem hajlok meg,
s nem állok félre.
Vagyok, mi vagyok.
Nem hitvallás ez:
állapot.
A születés ára.
Nem jogcím
sem dicsekvésre,
sem megalázkodásra.

 

Vajda György
e-nepujsag.ro, erdely.ma