Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.01.06

Farsang

Kép   A farsang bajor-osztrák jövevényszó: a „vaschang“-ból származik, és első írásos jelentkezését 1283-ból  ismerjük. Magyarországon a farsang kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az olasz hatás. A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul. Történeti adatok tanúsága szerint a 15. század óta ismeretes és kedvelt számos formája ma is él Magyarországon. A maszkos alakoskodók dramatikus játékai és a felvonulások mellett fontos esemény az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc, mulatozás az ivóban, fonóházban vagy más közösségi helyen. A mulatság gyakran elkülönült nemenként és korcsoportonként (gyakori volt az asszonyfarsang). A Felvidék némely területén a farsang vasárnapja előtti úgynevezett kövércsütörtök a mulatozás első napja. A legények a muzsikosokkal végigjárták a falu utcáit. A lányos házak előtt táncoltak, megtáncoltatták a házbéli lányt is. A farsanghoz általánosan elterjedt köszöntő szokások illetve adománygyűjtő felvonulások is közös mulatsággal zárultak. „Farsangkor minden rendű és sorsú göcseji ember asztala meg volt rakva enni- és innivalókkal, főleg disznóhússal, káposztával, kocsonyával, és fánkkal, továbbá borral. Ilyenkor mindenki lakmározik. Ezen ételeket, ha csak bírják, a farsangi napokban elköltik, mert a következő nap – a hamvazó szerda – már böjt. Farsangi napokban tartották előbbi időben néhol a disznótort is, amelyen hosszú furulya s duda volt a zene. Rokonokat, szomszédokat hívtak össze, s reggelig mulattak. Ilyen alkalommal – két tál között – macskát vagy élő madarat vittek tréfából a házigazdának ajándékul...“– olvashatjuk Gönczi Ferencz: Göcsej című könyvében. A farsanghoz számos termékenységvarázsló illetve termésvarázsló cselekmények és hiedelmek kapcsolódnak. Ezek részint a köszöntők jókívánságaiban, a dramatikus játékok egyes mozzanataiban nyilvánultak meg. Például a mulatságokban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyane célból hosszú laskát kell főzni... A farsang szokásainak alakulására számos történeti utalásokból következtethetünk csak. S ahány vidék, annyi szokás. Ami pedig a farsangi bált illeti... A bál lényegében társas táncmulatságot jelent, a középkorban jött divatba, de a kor szigorú erkölcsei miatt csak igen lassan. Kép Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendeztek. Mai formájában a bál XIV. Lajos uralkodása alatt terjedt el és hamarosan egész Európa táncra perdült. Kezdetben az uralkodó joga az udvari bálok rendezése. Az arisztokrácia 1715-ben Párizsban tartotta az első, operában rendezett bált, amelyre a gazdag polgárok is megszerezték a névre szóló és társadalmi rangot jelentő meghívójukat. Széles körben elterjedt szórakozási formává a 19. században vált a bálozás. A magyar vidéki élet kiemelkedő eseménye a megyebál volt (Zalában ezt a hagyományt újították fel a 2000-es évben). A bál intézménye hamarosan polgárosodott és demokratizálódott. Különféle társadalmi egyletek, sportkörök hirdettek tagságuknak bálokat, de rendeztek jócskán jótékony célú táncos ünnepségeket is. Szinte valamennyit a farsangi időszakban szervezték.