Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Községünk Budapesttől 55 km-re keletre, Pest megyében, az Alsó-Tápió partján fekszik.  Történelem előtti múltjára a zsigerpusztai újkőkori és a Várhegy bronzkori leletei utalnak. Első okleveles említése 1271-ből ismert. Az ősi Kartal nemzetség birtoka volt a XIII. században. 1633-34-ben a török kincstári adólajstromban szerepelt, a XVII. század végén elpusztult. Az 1720-as összeírás szerint két éve települt újra, cseh jövevényekkel. Az egyik falurész ma is viseli a "Csehország" nevet. Ekkor kapta meg adományként Koháry István gróf, akitől házasság útján az Esterházyakra, majd a Keglevich családra szállt. A Keglevich birtokot 1870-ben gróf Szirmay Sándor szerezte meg. 

Kép

A 19. században a Keglevich család udvarházát Ybl Miklós tervezte (a II. világháború idején megrongálódott, majd 1964-ben lebontották). A falu közelében, Pánd és Káva felé, Zsigerpusztán található az egykor fontos kereskedelmi út, a Brassó-Buda sóút forgalmát bonyolító Törökhíd.  A kőhíd a Sajgón (Gombai-patakon) ívelt át, jelenlegi formáját 1815-ben kapta.

 

 

Tápióságról bővebben 

Tápióság község a Jászság és a Kiskunság közé ékelődött Tápió-vidék egyik legszebb fekvésű települése, lakott belterületi része az Alsó-Tápió partján fekszik, a gödöllői dombság peremén. Közigazgatási területén az üde és kiszáradó láprétek, sásrétek, fűzligetek alföldi, a vízfolyásokra lefutó domboldalak legelői pedig dombvidéki hangulatot és jelleget idéznek. Növénytani és állattani ritkaságok termő- és szaporodó helyei, melynek következtében a Tápió-Hajta Tájvédelmi körzethez tartozó védett területei vannak.

A település története - a területén illetve a határában őskori leletek tanúsága szerint - igen messzire követhető vissza. Az itt talált, különböző korszakokból ránk maradt eszközök, vármaradványok arról tanúskodnak, hogy az e területen lévő települések i. e. 5000 körül már léteztek.

Ság először 1263-ban foglaltatott ránk maradó okiratban.

Arra konkrét bizonyítékaink vannak, hogy a faluhoz tartozó területen három, majdnem önálló település jött létre: mai nevükön Zsiger, Saag, Saag-Újfalu (Csehország). Zsiger az 1600-as évek végéig virágzó falu volt, a török elleni felszabadító háborúk során pusztult el és vált pusztává. Saag-Újfalu a Tápió bal partján az újratelepülés után, az 1700-as években vált virágzó zsellérfaluvá. Bár közigazgatásilag a három rész egybe tartozott, de sok tekintetben a legutóbbi időkig (a második világháború végéig) megőrizte önállóságát, különállását.

A falu lakossága főként szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozott, általában az elvetett mag négyszeresét takarították be. A községnek szőlői, és azokban gyümölcsfái voltak.

Az állattartás miatt a rétek, az egyéb földek pedig az önellátásban voltak fontosak.

A falu lakosai nem voltak örökös jobbágyok, szabadon költözhettek, választhatták meg földesurukat.

A 19. század második felében hasonlóan az ország más területeihez, itt is felgyorsult a gazdasági fejlődés. A lakosság száma itt is viszonylag gyorsan nőtt. Intenzívebbé vált a gazdálkodás, némi előrelépés következett be a népegészségügy területén, növekedett a népoktatásba bevontak száma, többen sajátították el az írás-olvasás "tudományát". Mindezek mellett a falu népe küzdött a nehézségekkel, melyek nagyrészt a település elzártságából adódtak és adódnak ma is. Településünk a fő közlekedési utaktól távol van, elkerülte a vasútvonal is.

Ez a viszonylagos elzártság ma is érezteti hatását.

Tápióság 2652 főnek állandó lakóhelye. A munkaképes korú lakosság nagy többsége Budapesten dolgozik, egy másik nagyobb hányada a környező településeken. A községben a legnagyobb munkáltató az Önkormányzat, 68 főt foglalkoztat intézményeinél. Több embernek ad munkát és több településnek biztosít jó minőségű kenyeret a Tápiósági Pékség. Külföldi megrendelésre dolgozik nagyrészt a Tölgy Kft., valamint a műanyag termékeket előállító Continuitas Bt, a többi vállalkozás szinte csak 1-2 főnek biztosít munkalehetőséget.

A településen négy csoportos napközi otthonos óvoda, nyolc évfolyamos általános iskola, egy védőnői körzet, egy háziorvosi körzet, egy fogorvosi körzet, gyógyszertár, posta, Klubház, Művelődési ház, hét élelmiszerbolt, hét vendéglátó egység, három takarmánybolt, egy papír-, írószerbolt, egy játékbolt, egy műszaki cikk kereskedés, egy ruházati bolt, egy virágbolt biztosítja a lakosság különböző irányú ellátását.

A település közműellátottsága jó, egyedül a szennyvíz csatorna nincs kiépítve, megvalósítása jelenleg van napirenden. 1989-ben került átadásra az ivóvízmű, 1993-ban megvalósult a település földgázellátása, kiépült a telefonhálózat és a kábeltelevízió. Az utak 90 %-a szilárd burkolatú, a gyalogjárdák minden utcában legalább az egyik oldalon kiépítettek, megoldott a felszíni vízelvezetés.

Tápióság kulturális életében nagyon fontos szerepet játszik a Nyugdíjas Klub, lelkesen őrzik a népi kultúra emlékeit.

Igen aktív a településen a sportélet, nagy hagyománya van a labdarúgásnak és a közelmúltban szép eredményeket ért el a Taekwondo Klub.

A község valamennyi lakója büszke nagy szülöttére, dr. Papp Károly geológus professzorra, az iskola névadójára, aki a Magyarhoni Földtani Társulat első titkára, majd elnöke. Térképező geológusként munkái elsősorban az „erdélyi aranynégyszög"-höz kapcsolódnak. Nevéhez fűződik a kissármási földgáz felszínre hozása, mely hosszú éveken keresztül Európa legjelentősebb földgáz előfordulását jelentette. Irodalmi munkái közül a legkiemelkedőbb A Magyar Birodalom vasérc- és kőszénkészlete című, közel 1000 oldalas terjedelemben megjelent mű. Papp Károly érdeme Magyarország földtani térképének kiadása, mellyel Lóczy Lajos évtizedeken keresztül gyűjtött anyagát mentette meg.

Tápióság lakosainak túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, összesen 20 fő vallja magát más nemzetiségűnek: 9 cigány, 4 román, 3 szlovák, 1 szlovén, 1 ukrán. Valláshoz, felekezethez tartozás szerint 1999 fő római katolikus, 20 fő görög katolikus, 178 fő református, 23 evangélikus, 3 fő izraelita, 23 fő más egyházhoz tartozó.

nemzetijelkepek.hu