Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tápióság szülötte, iskolánk névadója: Dr. Papp Károly

Papp Károly geológus, a Budapesti Tudományegyetem tanára, az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője 1873. november 4-én született Tápióságon. 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, s 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Harminc esztendei egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték, szülőföldjére vonult vissza. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. Az Erdélyi-Érchegységben az „erdélyi aranynégyszög” – Abrudbánya–Zalatna–Nagyág–Karács – aranytermő vidékének bányageológiai viszonyait vizsgálta. Kiemelkedőek voltak az erdélyi Mezőségen 1906-ban megkezdett kutatásai. OlyanKép   kősólelőhelyeket, sósvíz- és gázos forrásokat,  felszíni gázömléseket, fortyogókat vizsgált és térképezett, amelyeket évszázadok óta ismertek. A Lóczy Lajos javaslatára megkezdett mezőségi kálisókutatás ugyan nem volt eredményes, de a kissármási fúrás 1909-ben váratlanul feltárta az Erdélyi-medence földgázát. A mező napi egymillió köbméteres hozamával Európa akkor ismert legnagyobb telepe lett. Ez volt a magyar szénhidrogén-kutatás első korszakának legnagyobb eredménye. Papp Károly kiemelkedő munkája A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete címen 1915-ben megjelent monográfia. Másik összefoglaló műve a magyarországi bányászat, geológia és hidrológia egy-egy fontosabb fejezetét összegezi. Az ő érdeme az is, hogy – az id. Lóczy Lajos hagyatékában talált – a történelmi Magyarországot bemutató félig kész földtani térképet átdolgozta, kiegészítette és kiadta.

Tápióságon hunyt el 1963. június 30-án.

 

Bogsch László: Papp Károly

 

Lassan vörössé vált a késő délutáni nap az Alföld végtelen síkságán, amidőn Papp Károlyt utolsó útjára kísértük. Szülőfalujának megindítóan egyszerű sírkertjében, szülők, nagyszülők és rokonok hosszú sorban elrendezett sírjai mellé eresztették le koporsóját. Testét magába fogadta a föld, melynek egész életén keresztül odaadó munkása volt. Hosszú, sok embertársától félreértett, nem ritkán hamisan félremagyarázott élet végakkordja hangzott el ezen a nyári délutánon a tápiósági kis temetőben, mikor a község nagy halottjának a ravatalánál a gyászoló özvegy, család, s a falu apraja-nagyja mellett őszinte gyásszal a szívükben búcsút vettek Papp Károlytól barátai, tanítványai, egykori munkatársai.

A halál mindig a disszonanciák feloldója! Papp Károly búcsúztatása ennél sokkal több volt: a megbékéltség szélesen hömpölygő harmóniáinak áradása, szét az alföldi rónán, amelynek fia és örök szerelmese volt. Temetése, a Tápió-völgyi kis temetőben történt búcsúztatása sok olyan kérdésre adott feleletet, amelynek megválaszolása élete folyamán elmaradt. Mi, akik nem csak tisztelettel, hanem szeretettel is álltunk oldala mellet életében, sírjánál értettünk meg igazán az elmúlt élet, a kilenc évtized sok küzdelmét és azt az életszemléletet, amely a szeretett halottnak annyira sajátja volt.

Éppen a kis temető sírhantjai mutatják, mennyire hozzátartozott Papp Károly Tápiósághoz, ahol családja már nemzedékek óta élte életét, s igyekezett az emberi elme csiszolásával a népet szolgálni. Itt született Papp Károly is 1873. november 4-én, mint Papp Pál tanító fia. Családjának némi földbirtoka is volt, aminek gondozása, mintaszerű művelése Papp Károlynak később egyik fontos életfeladata lett; nem öncél, nem a saját haszon gondolata vezette eben, hanem a nép iránti szeretet, melynek példamutató gazdálkodásával kívánta a korszerűbb földművelési ismereteket átadni, s ezzel számukra a nehéz élet terheit elviselhetőbbé tenni.

Életének első szakasza - csakúgy, mint az utolsó - szülőfalujához kapcsolódik. Itt végezte az elemi iskolát, de a gimnáziumot már Jászberényben kezdte majd egy évig a szegedi piaristákhoz járt, visszatért Jászberénybe, az utolsó két évet pedig Iglón töltötte. Ott is érettségizett 1890-ben, majd a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be, természetrajz-földrajz szakra. Tanárai között ott találjuk Lóczy Lajost, Jurányi Lajost, Margó Tivadart, Szabó Józsefet, Hantken Miksát, diáktársai között pedig Böckh Hugót és Vitális Istvánt. Középiskolai tanári oklevelet 1898-ban, bölcsészetdoktori diplomáját 1900-ban szerezte meg, disszertációja a Földtani Közlöny 27. kötetében A fornai eocaen medence a Vértesben címen jelent meg. Zittel munkájának folytatása volt, s mind földtani, mind őslénytani vonalon számos kiegészítést adott a világhírű paleontológus munkájához. Bölcsészetdoktori szigorlatát föld- és őslénytanból mint főtárgyból Koch Antalnál tette le, aki időközben a geo-paleontológia  professzora lett. Melléktárgyai voltak: az ásvány kőzettan (Krenner József) és a földrajz (Lóczy Lajos).

Már egyetemi évei alatt kialakult az a kapcsolat, ami Papp Károly életét Lóczy Lajossal szorosan összefűzte. 1895-ben már tanársegédje a Műegyetemen, és ettől kezdve mindvégig hűséges tanítványa, őszinte tisztelője Lóczynak, akiről mindig a szeretet és megbecsülés hangján emlékezett meg. Lóczy vezetése alatt tette az első nagyobb feltáró utat a Bakonyban Laczkó Dezső és Cholnoky Jenő társaságában. Lóczy ajánlatára 1898 nyarán részt vett Déchy Mór hatodik kaukázusi expedíciójában. 1900 elején Breslauban dolgozott Frech Fr. intézetében, ugyanezen év őszén pedig kinevezték a Földtani Intézett geológusának. Egyetemi tanárrá történt kinevezéséig tartozott a Földtani Intézet kötelékében.

Közben tanulmányúton volt 1901-ben Münchenben Zittel Károly Alfréd, Bolognába pedig Capellini intézetében. Lóczy vezetésével 1913-ban, ismét Olaszországban, vulkanológiai vizsgálatokban vett részt.

Koch Antal nyugalomba vonulása után a Geo-paleontológiai Intézet kettévált: Földtani és Őslénytani Intézetre. A Földtani tanszéket 1915-ben Papp Károllyal töltötték be, mint nyilvános rendkívüli tanárral, majd 1918-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Minthogy az őslénytan professzora, Lőrenthey Imre 1917-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt, ettől kezdve az Őslénytani Intézet igazgatását is Papp Károly vette át, s hosszú éveken keresztül az őslénytani előadásokat is tartotta.  Az 1930-31. tanévben a Bölcsészettudományi Kar dékánja, majd a következő évben prodékánja volt.

A két világháború közti időben részt vett a madridi (1926), dél-afrikai (1929) és észak-amerikai (1933) Nemzetközi Geológiai Kongresszuson és 1927-ben a dán Földtani Intézet 40 éves fennállásának ünnepségén. Mindezen nemzetközi találkozókról rendszerint jelentős gyűjteményt hozott magával, amellyel az intézeti anyagot gyarapította. Részt szeretett volna venni a Nemzetközi Geológia Kongresszus 1937. évi moszkvai ülésszakán is, de miután az útra semmi állami támogatást nem kapott, kénytelen volt erről lemondani.

Mindezeken a Nemzetközi találkozókon feleségével, Balogh Margittal együtt vett részt, akit 1913-ban vett nőül. Felesége hűséges kísérője volt és széles körű nyelvtudásával is sokban tudott férje segítségére lenni.

A nagy külföldi utak sorának a második világháború kitörése természetesen véget vetett. Papp Károly egyre inkább önmagába mélyedővé vált. 1945 decemberében nyugdíj vonult. Budapesti lakását igénybe vette a Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Egy ideig a Földtani Intézetben kapott szállást, de mikor az újjáépülő Földtani Intézetnek szükséges lett erre a szobára is, hazaköltözött tápiósági otthonába, s attól kezdve soha többé nem látogatott Budapestre.

Nyolcvanadik születésnapján volt tanítványainak és tisztelőinek népes csoportja kereste fel, hogy a szép ünnepnap alkalmából szeretetének, tiszteletének és ragaszkodásának kifejezést adjon. Ettől kezdve minden évben felkerestük falusi magányában. Már örömmel készültünk a 90. születésnap megünneplésére, amire azonban többé nem kerülhetett sor. 1963. június 30-án 90 éves korában csöndesen elhunyt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1916-ban levelező taggá választotta, székfoglalóját azonban nem tartotta meg.  1918 óta a Szent István Akadémia rendes tagja és IV. (Matematikai-természettudományi) Osztályának titkára, később főtitkára volt.  A felsorolt életrajzi adatokat egészítsük ki azzal, hogy Papp Károly a Magyarhoni Földtani Társulatnak az 1909-1918. évek között első titkára, s mint ilyen, a Földtani Közlöny szerkesztője volt.  Társulatunk 1942. évi közgyűlése elnökké választotta, majd az 1943. évi közgyűlés Társulatunk tiszteleti tagjai sorába emelte. Társulatunk történetében első titkárságának ideje virágzó szakaszt jelentett, s tárgyilagos megítélés mellett nem vitatható, hogy a Földtani Közlöny köteteinek hosszú sorában, éppen az ő szerkesztői munkássága idejére esnek a legtartalmasabb és kétségtelenül nagy gondossággal szerkesztett évfolyamok.  Példaszerűek, s ezt nem ártana ma is megszívlelni!

Ezek azok az –úgylehet epikus terjengősségű –életrajzi adatok, amelyeket Papp Károly irodalmi munkásságának jegyzékével kiegészítve, máris képet adhatnak egy hosszú élet sok-sok mozzanatáról.

Kíséreljük meg ezt a képet élesebbé tenni,s vetítsünk kissé  közelebb magunkhoz Papp Károly egyéniségét.

Tudományos munkásságát vizsgálva, feltűnik a széles skála. Őslénytani munkái is mutatják Papp Károly széles érdeklődési körét; korallok, puhatestűek, tüskésbőrűek, és emlősök egyaránt szerepelnek az időállóan feldolgozott anyagban. Ez irányú munkái a pontosságra törekvést tükrözik, s mentesek minden túlzó eszmefuttatástól. A morfológiai felismerés pontossága, s az így logikusan levonható adatok megszerzése: ez volt őslénytani munkáinak legfontosabb jellemzője.

Mint térképező geológus elsősorban Erdély területén végzett úttörő munkát, s itt is elsősorban a tények pontos rögzítése lebegett célként szeme előtt. Térképező munkássága egész sereg fontos gyakorlati kérdéshez vezetett. Ezek sorából kiemelkedő az „erdélyi aranynégyszög”-gel foglalkozó tanulmánysorozata. Sokan felejtették már el, hogy a kissármási földgáz felszínre hozása ugyancsak Papp Károly nevéhez fűződik. A kissármási fúrás csaknem napi egymillió köbméteres földgázhozamával, amely hosszú évtizedeken keresztül alig csökkent, Európa legjelentősebb földgázgázelőfurdulását jelentette. Olyan eredmény ez, amelyre méltán lehetett büszke Papp Károly, s amely alapján joggal várható el az utókortól is, hogy ezt az eredményt elismerje. Akkoriban, s azóta is sok szó esett arról, hogy a Mezőség területén folytatott kutatások célja a kálisótelepek feltartása lett volna. Nem gondolom, hogy ez a tény Papp Károly érdemeit komolyan csökkenthetné, már csak ezért sem, mert hiszen már egyik 1906-ban megjelent cikkében számolt a földgázelőfordulás lehetőségével az Erdélyi-medencében. Hogy a kissármási földgázelőfordulás milyen nagy jelentőségűnek tetszett a gazdasági élet irányítói számára is, mutatja a terv, hogy a földgázt távvezetéken kívánták Kolozsváron és Nagyváradon át Budapestre vezetni. A terv meghiulásáért a kitört világháború felelős. A király is kitüntetésben részesítette Papp Károlyt: a Ferenc József lovagrend lovagkeresztjét adományozta neki.

Nem hallgathatjuk el vízföldtani szakvéleményeinek gyakorlati fontosságát sem. Egész sor gyógyforrással kapcsolatban végzett behatoló vizsgálatokat és elmélyülten foglalkozott a Mezőség vízellátásának kérdésével is. Hogy mennyire szívén viselte a gyógy-és hévíz-kérdés fontosságát, mutatja az a tény is, hogy a második világháború folyamán terjedelmes elaborátumot dolgozott ki a budapesti Városháza udvarán mélyítendő fúrással kapcsolatban.

Még egy témáját szeretném térképező munkásságával kapcsolatban megemlíteni: Miskolc környékének fölvételét. Ennek a munkának tudománytörténeti jelentősége abban van, hogy Herman Ottó ellenzői a miskolci kőszakócákkal kapcsolatban kénytelenek voltak elismerni annak a lehetőségét, hogy a szakócák valóban pleisztocén korúak lehetnek. A Kadics Ottokártól 1906-ban Herman Ottó kezdeményezésére megindított barlangkutatásoknak így a földtan vizsgálatok is alátámasztást jelentettek.

Irodalmi működését vizsgálva nem érdektelen felfigyelnünk arra sem, hogy utazásai milyen problémakörökkel hozták kapcsolatba. Utalunk e térén a madridi kongresszussal kapcsolatosan megírt munkájára, amely Barcelona környékének agrogeológiai viszonyait ismerteti. A dél-afrikai kongresszusról hazatérve pompás kiállítású füzetben ismertette a dél-afrikai egyetemek szervezetét és rövid történetét. Előadásaiba innen kezdve mindig beépítette a dél-afrikai gyémánt-előfordulások földtani viszonyait is. Ugyanígy az észak-amerikai út után, a Niagara környékén tett megfigyelések eredményeit is pontosan közölte. Összefoglaló jellegű munkáinak is maradandó hatása van. Amidőn felesége Schaffer Általános geológia című könyvét magyarra fordította,a magyar kiadáshoz  Papp Károly tollából több fejezetben függelék is került, amely magyarországi adatokkal nagyon fontos témakörökben egészíti ki ezt a könyvet.

Legnagyobb összefoglaló munkája A Magyar Birodalom vasérc- és kőszénkészlete címen közel 1000 oldal terjedelemben 1916-ban látott napvilágot. Két Nemzetközi Geológiai Kongresszusra készített rövid jelentés teljes anyagának közrebocsátása ez a nagy munka, amely a maga töméntelen sok adatával nem csak a geológus és bányász, hanem a történeti adatok után kutatók számára is mindig fontos forrás lesz. A magyar bányászok összessége a legnagyobb elismeréssel emlegette ezt a hatalmas kötetet.

Hervadhatatlan érdemeket szerzett Papp Károly Magyarország földtani térképének kiadásával is. A térkép megjelentetését Lóczy Lajos iránti ragaszkodása jeléül is tekintette, s így minden erejével azon volt, hogy a Lóczytól évtizedeken keresztül összegyűjtött anyag Lóczy halálával kárba ne vesszen. A meglevő adatokat újabbakkal kiegészítve, végül is sikerült magyar és angol nyelvű feliratokkal és jelmagyarázatokkal ezt az 1:900 000 méretarányú térképet kiadni. Ha megnézzük a térkép kiadási évét, rögtön világossá válik, mennyire kedvezőtlen körülmények között, milyen anyagi nehézségek leküzdése árán tudta közreadni ezt a térképet. Ne feledkezzünk meg a Földtani Szemle megindításáról sem, amelynek első megjelentetése ugyancsak kedvezőtlen gazdasági viszonyok között történt. Nem kétséges, hogy a Földtani Szemle magas színvonalú folyóirat volt, de sajnos azt is meg kell állapítanunk, hogy a gazdasági nehézségek okozta rendszertelen megjelenéssel nem sikerült a Földtani szemlének a megérdemelt publicitást elérnie. A megjelent számok tanulmányai azonban, túlnyomó nagy többségükben kimagasló értéket jelentenek a hazai földtani tudományok területén. A gondos szerkesztés mindenesetre példamutató!

Papp Károly egyetemi tanári működése 30 esztendőre terjedt. Így nemzedékek hosszú sorát oktatta. Előadásait roppant alaposan és részletesen dolgozta ki. Nyilvánvaló terve az volt, hogy előadásait tankönyv alakjában is megjelenteti. Erre sajnos, az akkori társadalmi és gazdasági viszonyok között, nem került sor. Ez annál is inkább nagy kár, mert az első két évtized állandó korszerűsítései után, a jegyzetek felfrissítésére már nem igen került sor. Előadása részletes, sok, táblára rajzolt vázlattal kiegészített, főleg jól jegyezhető volt, már pedig ez a tény, tankönyv nélküli időben, kétségtelenül nagyon lényeges mozzanat, s didaktikai szempontból igen előnyös. Volt didaktikailag bírálható oldala is oktatói munkásságának: 30 éves professzorsága alatt mindössze két vizsgázóját buktatta meg. Egyszer azt mondta: Nem buktatom meg a hallgatókat, ha rosszul állják meg helyüket, úgyis megbuktatja őket az élet!

Ez a mondás fényt vet Papp Károlyra, az emberre is. Papp Károlyra sokszor azt mondták: gyenge volt; máskor pedig: jó volt! Talán mindkét megállapítás találó, talán mindkettő helytelen. Jósága és gyengesége egy forrásra vezethető vissza: mélységes humánumára. Embertársainak csak hasznára, segítségére akart lenni, de saját maga számára embertársaitól se nem kért, se nem igényelt semmit. Talán ez az igénymentesség keltette föl vele szemben a gyengeség vadját, talán a mindenkori segítőkézség hozta meg számára a jóság attributumát. Emberszeretet, népének mélységes szeretete és népéhez való mérhetetlen ragaszkodása voltak oly sokszor félremagyarázott egyéniségének alapvonásai. De ezt a gondosan titkolt, s csak cselekedeteiben kifejezésre jutó, csak egész életéből kiolvasható lényegét belső alkatának magam is más csak temetéskor, a tápiósági temetőben ismertem föl.

Az emberi lélek sokrétűen és sokoldalúan összefont, sokszor ellentétes előjelű összetevői gyakran teszik nehezen felismerhetővé az eredőt. Papp Károly egyéniségében is sok olyan - egymásnak látszólag ellentmondó – megnyilvánulást véltünk látni, amelyek kibogozásához, úgy érzem, csak szeretettel és, megérteni–akarással foghatunk hozzá,hogy az egységes egészet magunk elé vetíthessünk. Az a néhány fénysugárkéve, amit megpróbáltunk egész egyéniségének egyik-másik vonására irányítani, közelebb hozza, talán élesebbé rajzolja előttünk lelki konstrukciójának képét, amelyet szeretet népe iránt, hűséges ragaszkodás barátaihoz, kevés dicsőséget hozó, mégis fontos munka áldozatos vállalása, és saját személyének és érdemeinek mindig szerényen háttérbe állítása jellemez.

A magyar geológusok együttese és különösen a Magyarhoni Földtani Társulat akkor becsüli meg önmagát, ha elhunyt érdemes elődök munkásságát és egyéniségét torzító tükör nélkül, megértéssel és emberi megbecsüléssel értékeli. Papp Károly nevét nem halványuló betűkkel kell beírnunk a magyar földtan történetébe és emléket megbecsüléssel őriznünk!

Hozzátartozik emberi sajátosságunkhoz, hogy ugyanazt az eseményt, amely többünk szeme előtt ment végbe, ketten sem tudjuk pontosan egyformán vázolni. Mindenki saját szemszögéből, saját szemüvegén keresztül látja az eseményeket.

Minden tárgyilagosságra törekvés mellett is lesznek olyan vonások az események általunk vázolt sorozatában, amelyek eltérnek embertársunk eseményleírásától, noha éppen olyan őszintén törekedik a tárgyilagosságára, mint mi magunk, s ugyanolyan pontosan és történelmi hűséggel igyekszik megörökíteni a történések egymásutánját.

Még reménytelenebb és nehezebb a helyzetünk akkor, ha személyről kell megemlékezünk, valakinek hivatásbeli és magánemberi arcképét megfestenünk. Az emberi arckép megfestésének feladata – sokan úgy hiszik – könnyebbé válik, ha hosszabb idő válasz el bennünket modellünk születési évétől. Éppen ezért a 100. születésnapalkalmából történő megemlékezések rendszerint már a tárgyilagosság igényével léphetnek fel.

Száz évvel ezelőtt, 1873. november 4-én született Papp Károly és 90 évnyi életút után 1963. június 30-án hunyt el. Halála után, mint asszisztenciája leghosszabb időt oldala mellett töltött és legidősebb tagjára, rám hárult a feladat, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésén megemlékezzem róla. A közelmúlt napokban pedig Papp Károly tanítványainak és a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakcsoportjának kezdeményezésére, 100. születésnapja alkalmából felkerestük sírját szülőfalujának, Tápióságnak csöndes és nyugalmas békét árasztó temetőjében. Itt társulatunk és a Magyar Földrajzi Társaság csokrai mellé helyezték a kegyelet virágait a tápiósági általános iskola felső tagozatának tanulói is. Az ifjúságnak Papp Károly egyéniségének a jó gyakorlásának megnyilatkozását igyekeztem példaképül állítani. S ekkor jöttem rá arra, hogy a 100. születésnap időtávlata Papp Károly esetében nem jelentheti a megfelelő tárgyilagos perspektíva bizonyítását. Halála tíz évvel ezelőtt tett pontot a hosszú és fáradságos életút végére. A vele töltött közel két évtizedes egyetemi „hivatali” idő, s az azóta fennállott levelezés, az ember Papp Károly vonásait sokkal részletesebben modelláltan állította elém, mint a geológusét és professzorét. A geológus és professzor munkássága ott áll hátrahagyott műveiben, s hirdeti a lelkiismeretes kutatót, aki korának iskolái szerint az adott lehetőségek között fektette le tudományos kutatásának eredményeit.

De vajon csak ennyiből áll-e a 9 évtizedes emberi lét küzdelmeinek értelme? Csak a hátrahagyott nyomtatott betű, az előbb-utóbb mégiscsak elavuló tudományos eredmény, az az egy-két szerény tégla a tudomány egyre magasabbra törő épületében jelenti egy ember életének egészét? Az a halhatatlanul bonyolult, nagyon sok összetevős emberi alkat, a maga fiziológiai és psychés hatásaival, elhanyagolható mennyisége-e akkor, amikor egy hosszú emberi életről szeretnénk képet alkotni? Meg kell vallanom, hogy Papp Károly képének megrajzolásában erősen gátol az az érzelmi vonás, hogy a hivatalos kapcsolat lazulásával és élete utolsó, közel két évtizedében a csupán emberi kapcsolatok erősebbé válásával, falusi otthonának megismerésével, és ennek a pesti lakással való összevetésével, egyre inkább megtanultam, miért kell Papp Károlyt személyében őszintén tisztelni és a szív melegével egyre jobban szeretni.

Milyen nehéz a személyiség arcképének megrajzolása akkor, amikor az elemzendő személyiséget csak a férfikor delelőjén ismerjük meg! Akkor, amikor már közszájon forgó hamis vagy igazi jelzők és történetkék kapcsolódnak a megismert személyiséghez, és bennünket korban egyharmad évszázad „generációs differenciája” választ el. Azon kívül pedig a világtörténelem fergeteges árama, amelyet mi még a serdülőkort sem igazán elérve éltünk meg, míg modellünk életét alapjaiban megváltoztatta, gyökeresen felfordította. 

Azok a munkatársai, akik már korábbi évekből ismerték Papp Károlyt, vidámabbnak és kedélyesebbnek mondták, mint Kutassy Endre, Horusitzky Ferenc és jómagam, akik már csak az első világháború utáni időben kerültünk Papp Károly előadásaira, illetve asszisztenciájába. Ekkor kissé már önmagába fordult, zárkózott és nehezen fölmelegedő, de mindig udvarias és a végtelenségig jóindulatú egyéniségként ismertük meg Papp Károlyt, Tápióságnak szülöttjét.

Tápióságról 1926-ban Papp Károly a Nemzetközi Geológiai Kongresszus madridi ülésszakra utazott. A vasútállomással sem rendelkező kis faluból a háborútól megkímélt, s egy régi monarchia csillogását még megőrzött Spanyolországba. Ez a kontraszt tovább erősödött, amikor 1929-ben Dél-Afrikába, majd 1933-ban Észak-Amerikába utazott.

A gazdagok országaiból visszatérve, átszenvedve az anyagi függőségnek azt a sok keserves érzését, amelyek elviselése valóban nem járulhatott hozzá kedélyének megjavításához. Nagy anyagi áldozatokkal igyekezett otthoni „birtokán” minél tökéletesebb mintagazdálkodást megvalósítani. Annyira szeretett Tápió-völgyi községe népének jólétét óhajtotta volna példaadó gazdálkodásával emelni. Azonban Budapestről irányítani új módszerekkel - az újhoz nem szokott emberekkel - egy kis gazdaságot, nem sok reménnyel kecsegtető feladat. A nehézségekről értesültünk mi is, mint professzorunk gépírói. Rengeteg beadványt írtunk le a „tápiósági kisbirtokos” nevében különböző hatóságoknak, amelyek célja végeredményben mind a Tápió menti község lakói jólétének emelése volt. Eredmény természetesen legtöbbször nem volt, s így ugyanazon ügyben ismételten is mindent megkísérelt Papp Károly, hogy községének felemelkedését segíthesse.

Végtelen puritánságával és nagyfokú szerénységével soha nem saját előnyét helyezte előtérbe, hanem mindig másokét.

Nem mindig ismerte a társadalmi diplomácia fegyvereit – sőt, nem is kívánta ezeket megismerni, még kevésbé alkalmazni. Óhajait, kérelmeit, javaslatait ezért mindig világos okfejtéssel, a józan észre számítva terjesztette elő. Hitte, hogy embertársainak megbecsülésével, a jónak gyakorlásával, a kívánságok jogos voltának bizonyításával és a rációra való hivatkozással sikert érhet el. Sajnos nagyon ritkán volt így! Nem hitt ezzel szemben az emberi aljasságban…

Hallomásból utalhatok arra a lelki törésre, amelyet az első világháború után az ország területének 2/3-ának, a ebből főleg Erdélynek elvesztése okozott Papp Károlynak. Ezen nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy Papp Károly nevéhez fűződik az Erdélyi-érchegység „arany négyszögé”-nek földtani értelmezése, csakúgy, mint a kissármási földgáz feltárása. A kötekedők ugyan akkor azt hangoztatták, hogy nem érdem földgázt találni akkor, amikor kálisóra történt a kutatás. Miután azonban előzetesen nem történtek fúrások és az Erdélyi-medence mélye teljesen ismeretlen volt, az akkori kutatási módszerek alapján antiklinálist megállapítani magas fokú tudományos teljesítmény. Ez pedig Papp Károly érdeme volt. A maga kb. napi 1 millió köbméternyi földgázhozamával a kissármási akkoriban Európa egyik legjelentősebb földgázkútja volt. Külön érdekessége és nevezetessége a kútnak, hogy hozama több évtizeden keresztül alig csökkent.

Magyarország 1:900.000 méretű földtani térképének Lóczy Lajos hátrahagyott kéziratos anyagának alapján, az első világháborút követő infláció kellős közepén történt kiadása ugyancsak olyan érdem, amelynek jelentőségét senki sem vitathatja el Papp Károlytól, aki nem akarja magára zúdítani az igazságérzet legnagyobb fokú hiányának vádját. Papp Károly a térkép kiadásával nem csak Lóczy Lajos évtizedeken keresztül gyűjtött anyagát mentette meg az ismeretlenségben való elenyészéstől, hanem a tanítómestere iránti ragaszkodásáról és hálájáról, valamint saját, magas erkölcsi felfogásáról is tanúskodó hitet tett…

Az Egyetemi Földtani Intézet gondozásában kiadott Földtani Szemle c. folyóirathoz is sok munkája fűződött. Bár a szerkesztés gondos és jó, a cikkek többsége kitűnő, a folyóirat, sajnos még is a feledés homályába merült. Szerzői közül Nopcsa Ferenc, id. és ifj. Lóczy Lajos, Rozlozsnik Pál, Telegdi Roth Károly és Papp Károly is fémjelzi a Földtani Szemlét. Az inflációs időkben kiadott első számok (1921, 1922, 1923, 1924) után nagyon rendszertelenül és ritkán jelentek meg a következők…

Ma, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem minden földtudományi tanszékének jelentős csereviszonya van, látjuk csak igazán, milyen komoly jelentőségű lehet a jól szerkesztett és idegen nyelven is kiadott, nemzetközi cserére alkalmas folyóirat. A Földtani Szemle szép kiállítású és tartalmilag, néhány cikktől eltekintve, nagyon színvonalas és értékes tanulmányaival büszkesége lehetett volna nem csak az említett tanszékeknek, hanem egész egyetemünknek is. Sajnálatos, hogy a teljes anyagi lehetetlenülés, a Földtani Szemle megjelent füzeteit is a teljes érdektelenség homályában süllyesztette. Az anyagi lehetetlenülést jól jelzik az egyes füzetek árai is: az 1. füzeté, amely 1921-benjelent meg 100 korona, az 1922-es kiadású 2. füzeté, bár terjedelme jóval kisebb, már 500 korona, az 1923-ban megjelent 3. füzeté 3 ezüst korona, a 4. füzeté (1924) 3 arany korona.

Az 5 füzet 1928-ban jelent meg, ára 5 pengő, a 6 pedig már csak 1943-ban, ugyancsak 5 pengős áron. Ez a hat füzet alkotja a magyar kiadás I. kötetét, a II. kötetből csak egy füzet jelent meg 1944-ben, az Emlékfüzet Papp Károly 25 éves tanári működéséről.

Az idegen nyelvű kiadás I. kötetében mindössze 2 füzet jelent meg. Az 1. füzet 1927-ben 3 német, 1-1 angol és francia szövegű tanulmánnyal, közel 100 oldal terjedelemben, sok melléklettel, 10 svájci frankos áron. A 2. füzetben 4 német nyelvű cikk van. Ennek a füzetnek a terjedelme is kb. ugyanannyi, ugyanolyan áron. Megjelenési éve 1932. 1931 és 1941 között összesen tehát 9 füzet jelent meg, az első évek után rendszertelenül… Ha a földtani Szemle kiadása rendben folyhatott volna, ma már túl lennénk az 50. füzeten.

Papp Károly a Földtani Szemlében közölt egyik cikkében a hazai szintváltozásokkal is részletesen foglalkozott. A süllyedő és emelkedő területről térképvázlatot is készített. Ennek a munkának eredményes folytatója Bendefy László.

Nyugdíjazása után is érték Papp Károlyt még igaztalan támadások. Máig is azt remélem, hogy nem szerzett ezekről tudomást.

Sokszor tett úgy, mintha dolgokat, amelyek bántották vagy bosszantották, nem is vett volna észre. Az egyre inkább befelé forduló lélek, valamilyen sajátságos védekezési megnyilvánulása volt ez nála.

Voltak olyan hangok is, hogy Lőrenthey Imre váratlanul bekövetkezett halála után ő akadályozta meg az Őslénytani Tanszék betöltését. A leghatározottabban meg kell mondanom, hogy Papp Károly évek hosszú során át beadványokkal, kari ülési felszólalásokkal szorgalmazta az Őslénytani Tanszék betöltését. Eleinte Kadics Ottokár magántanár, majd c. rendkívüli tanár személyét hozta javaslatba. Azt hiszem, irattári munkával sem nagyon sikerülne már ma kidolgozni, hogy a sikertelenségnek a pénzügyi oldal, a rendkívüli takarékossági rendszabályok mellett (gróf  Károlyi Gyula miniszterelnök takarékossági okból reggelenként pesti lakásából a Lánchídon át gyalog ment a Miniszterelnökség várbeli épületébe, az egykori Sándor-palotába) volt-e valamilyen más, Kadics Ottokár ellen irányuló nézet.

Kb. 1934-ben Papp Károly, áthabilitáltatta Szegedről Gaál Istvánt, mint magántanárt. A minisztériumnak azonban tudomására jutott, hogy Gaál István dévai tanár korában szabadkőműves volt, s így a karon lege artis elfogadott magántanári próbaelőadás után sem volt hajlandó Gaál Istvánnak a magántanári venia legendit megadni. A Gaál István személye körüli hercehurcától tőle személyesen hallottam, mert Papp Károly túl korrekt és tapintatos volt ahhoz, hogy harmadik személlyel kapcsolatos kellemetlen személyi vonatkozású dolgokat közszájra adott volna. Hasonlóképpen Kadics Ottokártól hallottam már hallgató koromban személyesen (3 nyáron át részt vettem barlangtani ásatásaiban) Papp Károly azon fáradozásairól, hogy őt az Őslénytani Tanszékre kineveztesse. Azok számára, aki az államháztartást akkori gondjai nem ismerték saját bőrükön, A Klebersberg-i koncepciók mellett (a kultusztárca költségvetése állítólag fölülmúlta  a honvédelmi tárcáét) különösen elképzelhetetlen hogy a Művelődésügyi Minisztérium akkori elődje éppen az Őslénytani Tanszék betöltésénél érvényesítette a takarékosság elvét.

Egyébként az Őslénytani Intézet, mint a kar egyik önálló költségvetési egysége, mindvégig fennállott, tansegédszemélyzettel (Bartkó Lajos barátom ott volt tanársegéd, majd utána az ostrom idején aknatalálat következtében elhunyt Balogh Rózsa Györgyike, s díjtalan tanársegéd minőségében az éppen akkor végző Eyszrich Rózsi), hivatalsegéddel, saját dotációval, Csak éppen professzor nélkül.

Nagyon érdemtelen az a gyanúsítás, hogy az óraadói díjak miatt nem szorgalmazta Papp Károly az Őslénytani Tanszék betöltését. A tanszék pontosan 30 éves vakanciájából Papp Károly csak néhány éven át, tartott előadásokat az őslénytanból. Azt is két sorozatban. A 30-as években másodszor megindított előadások beszüntetésével (ekkor már asszisztenciájában tartoztam, s így saját kijelentéséből tudom) éppen Gaál István kinevezését és a tanszék betöltését kívánta volna elérni. Azonkívül pedig nem ismerte a pénzéhességet, s nem szorult rá az óraadói díjakra. Puritánsága sem tette volna számára lehetővé a pénzügyi haszonlesést. Kétségtelen, hogy a jóság gyakorlása és az erőszakoskodás bajosan férhet össze. Papp Károly az előbbit választotta, már csak azért is, mert „születési hibájaként” volt tapintatos és nem harcias egyéniség.

Amikor 100. születésnapján Papp Károly emlékét fölidézem, mindenekelőtt a jót gyakorló ember emlékét kívántam fölidézni. Életútját, tudományos munkásságának eredményeit, közölt cikkeinek jegyzékével együtt éppen úgy ismertettem a Földtani Közlöny 95. évfolyamában megjelent nekrológomban, mint tanári működésének lényegét is. Ott talán kevesebb érzést engedtem megnyilatkozni.   

 

Ma - nem tagadom - a szívemből szeretett és tisztelt, sajnos sokszor félreismert Papp Károly emberi arcképét szerettem volna felidézni. Biztosan kedves emlékül azoknak, akik szerették és az egyre ritkább jót gyakorló ember példaképéül azoknak, akik őt már nem ismerték. Olyan férfiú arcképét, akiről ma már megállapíthatjuk: 90 évet felölelő élete folyamán mindig hű volt önmagához.

 

 

Papp Károly fotók:

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Papp Károly galéria a tapiosag.hu-n

Önkormányzat, 2010.11.22 17:07

Köszönjük szépen Pongor Zoltán tanár úrnak a fotók beszkennelését és a feliratok elkészítését.